Mi sem egyszerűbb, kell egy láda!
Ezt úgy szokták reklámozni, hogy "Csak fesd le!". Azt persze senki se mondja, hogy mivel jár.
Megkérdeztem kb fél éve a szüleimet, hogy van-e ládájuk valahol. Azt mondták nincs.
Már akkor is láttam a pajtában kettőt. Az kell nekik.
Eltelt fél év. A láda még most is ott van, és még mindig nem használják semmire, úgy döntöttem, birtokba veszem.
Közelebbről megnézve, az egyik használhatatlan, mert azóta szétrohadt.
A másik meg....hmmm...mintha tyúk járt volna oda tojni (nem csak tojást). És mivel a tyúkokkal örök háborúban állok, azóta főleg, mióta kirepülnek az ólból, és a levenduláimat tépázzák, úgy döntöttem, nem érdemlik meg ezt a ládát, én viszont igen.
A láda letisztogatva egyszerűen siralmas. De úgy is mondhatnám, hogy rusztikus! :D
(A képek minőségéért elnézést kérek, de se fény, se nap....én meg nem bírok várni, amíg kisüt)
Nem baj, elő a csiszolópapírral. És csiszolom, csiszolom, szitkozódva, hogy ekkora baromságot, inkább vettem volna egy jó állapotút, de aztán arra gondolok, hogy mégiscsak ingyen van, és tovább csiszolom.
Miután kellően kikínoztuk egymást, jöhet a kellemes része, a festés!
Itt csak az a bosszantó, hogy ugye mindig forgatni kell, hogy vízszintesen tudjon száradni a festék, és a forgatások között azért el kell telni pár órának, tehát minden nap 1- 2 oldal, amíg aztán....
...fehér lesz :)
Lesz egy állítva is, abba még teszek középre egy polcot, de ezt most csak gyorsan-gyorsan.
És persze az Emberre is várnom kell, hogy felfúrja a falra, úgyhogy most odadobtam a komódra a mi szobánkba, teljes harci díszben, és így csináltam róla fotót. Ha a helyén lesz, fotózok :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése