2012. március 31., szombat

Kiságy raklapból

Véééégre, megszületett a mi ágyikónk is. A munka oroszlánrészét Ákos végezte, én a rabszolgahajcsár voltam, és a szellemi vezető :D
Az eredeti ötletet ez a gyerekágy adta:

Nagy lelkesedéssel kezdtem neki a raklap beszerzésének, és amint ez megvolt, rögtön el is felejthettük az elkészítési útmutatót, ugyanis a beszerzett raklap szabványmérete teljesen más volt, mint az amerikai ötletadóé.
Így új tervet készítettünk, amit addig voltunk hajlandóak átgondolni, amíg kiszámoltuk, hogy hány raklapra van szükségünk, utána meg jött az impro :)
Tehát, 3 db EUR raklapokat zsákmányoltunk, ezek 120X80 centisek. A szabvány matrac egy gyerekágyba 70x160cm, tehát a 80centi szélességet meghagytuk, utána meg jött a fűrészelés, amit még elvégeztettünk a raklaposokkal. (végeztettem én, mint szegény terhes nő. Valamire ezt a helyzetet is fel kell használni.)
A kiságy aljához 2 raklap kell. Egy egész, és egy 3/4 ott elvágva, hol alul az a második tartófa véget ér. (A harmadik raklapot is ugyanitt vágattuk el, a kisebbik feléből készült a fejrész)
A kettő összeszegelve marha nagy szegekkel, és az egész végig kimerevítve 4 hosszú deszkával.
Ezután csiszolás ezerrel.
A raklap lábrészre végül fenyődeszkákból készült, mert a harmadik raklap picit másabb volt, mint a többi, így azt eltettük más célokra.
Ezután elővettük a régi leselejtezett matracunkat, aminek az alsó része még tökéletes volt, ebből vágtuk le a 70x160-as matracot. A huzatot én külön elvágtam, és megvarrtam méretre.
A matrac másik feléből egy 80centi széleset vágtunk le a nehéz időkre, amikor még Ákócához be kell járni éjszaka (fogzás stb), arra is megvarrtam a huzatot, így éjszaka ha nincs kedvünk óránként futkározni, akkor leheveredünk mellé a matracra, amíg ő nem lesz a világ legjobb alvója! :D
A fej-, és lábrész, illetve az oldala csavarozva készül idebent a legvégén, addig 1-2 léc hiányzik belőle, hogy hozzá lehessen férni.



És íme a végeredmény:
Az oldala kerítésszerű megoldással, A fejénél Ikeás ülőpárna (700ft/db), az oldalánál ugyanez az ülőpárna kettévágva.
Aztán egy gyors tesz, mielőtt még elrendezhettük volna.
Ezen így kell feküdni!!!!


1-2 állattal kibővítve az ágy végét:

És még 1-2 állat szeretett volna csatlakozni, alattuk pedig jut még hely a takaróknak is.


Közkívánatra a költséglista:
- Raklap: Mi kaptuk, egyébként egy új raklap 1500-1800ft/db (2db kell), a használt is jó, úgyis csiszolni-festeni kell, az olcsóbb.
- Lecek:
Mi csak 1-2 lecet vettünk, ami hiányzott, mert  itt-ott mindig van egy kis fa a pajta alatt:)))
egyébként:
6db 200x3.5x1.8-as (4 az aljának rögzítéséhez, 2 az oldalsó "kerítéshez") 300ft/db
6db 200x15x1.8-as (2db az oldalához, 2db a lábrészhez, 2db a "kerítés"-hez) 800ft/db
Ezek a csiszolt lecek, ha csiszolatlant veszünk, és otthon lecsiszoljuk, úgy olcsóbb.
- Görgők 1500ft/4db (Ikea)
- Fa lazúr kb 5000ft
- Matrac: mi a régi matracunkat vágtuk szét kézzel, így nem került semmibe (egyébként 5ezer ft az Ikeában)
- Fejrészhez 4 db Ikeás ülőpárna: 700ft/db
- Facsavarok: kb 60 csavar, összesen 1000ft.

Összegezve kb 10ezer ft-ot költöttünk mi az ágyra úgy, hogy megvan hozzá a matrac, meg a fejvédő is.
Ha valakinek semmi nincs hozzá otthon, illetve semmit se tud szerezni, és mindent meg kell vennie, akkor matrac nélkül 20ezer ft alatt jön ki.

2012. március 30., péntek

Ceruzatartó

Nem tudom honnan van ennyi ceruzánk, de valahogy mindig tele van az összes ceruzatartónk.
Íme a házigyártány, amiből készült lila virágos is, de az ajándékozás áldozata lett. :)
A konzervdoboz kapott egy kis fedőfestéket. Ezt pirosból és krémszínből kevertem, és háztartási boltban vettem, mert így sokkal olcsóbb, mint a pici dobozkák a hobbiboltokban.
A lepke egy szalvétából repült oda, és decoupage-ragasztóval ott is maradt.
Alul-felül ezüstszínű üvegfestékből csináltam a pöttyöket, belül pirosra festettem, mint a szegélyeket.
Hasznos kis jószág, szintén 6 év feletti életkorral.

2012. március 24., szombat

2012. március 20., kedd

Az első kispárnáim :)

Megszülettek végre, nem volt könnyű szülés, de talán egyre jobban fog menni.
A szabásminta az enyém, csak lerajzoltam egy papírra, hogy mekkorát szeretnék, aztán külön-külön a darabokat is. A varrásoknál 1-1 cm-t ráhagytam, és ez alapján készültek a művek.
A belső párnához egy nagy párna halála szükségeltetett, aminek nagyon jó tömőanyaga volt, és direkt erre a célra vettem 990-ért a jysk-ben. Még nem használtam el mindent, ami belőle kiömlött, de legalább 4 belső kijön belőle.
A párnák hátsói bujtatós megoldással készültek, így nem kell gombokkal vacakolni.
A hímzést még az összevarrás előtt csináltam meg, és a csipkét a két anyag találkozására varrtam fel, előtte levasaltam, hogy szebb legyen.
A párnák 3500ft-ért megvehetőek (a készlet erejéig:))





És egy áldozat a végére:

2012. március 17., szombat

A tök

És itt egy tököcske, ami szintén jó 6 éve készülhetett.
Az ötletet egy újságban láttam, és mivel nagymamáméknak épp volt felesleges lopótöke, hát be lett fogva az is dekorációnak.
A festék rajta egyszerű alkoholos filc, a "nyakán" pedig színes fonal, általános ragasztóval rögzítve.
Szintén a konyhafalon lóg, hol is lóghatna máshol egy tök?:)

2012. március 15., csütörtök

Konyhai óra

Ezt az órát még lyánykoromban pofoztam ki, azóta anyukámék konyhájának falán ragadt.
Az alap egy kb 1500ft-os óra, nulla fantáziával, menza falára való, na meg szerencsétlen fiataloknak, akik a vásárlás pillanatában nekiesnek, és addig nyúzzák-kínozzák, amíg nem lesz belőle Óra.
A közepén decoupage-technikával 1-2 szalvétadarab felragasztva, a keretre pedig egy réteg repesztőlakk, rá egy kis hobbifesték, és már meg is adtuk a módját, hogy emberek közé kerülhessen.
A repesztőlakknál fontos, hogy a lakk alatti és feletti festék jól elüssön egymástól, így szépen kiadja a repedéseket.
Hát ennyi volt ez a kaland, és ez lett belőle.

Teszvesz versenyes lakberendezős bejegyzés

Ezt a bejegyzést a másik blogomból másolom át, ami tulajdonképpen megadta a kezdő lökést, hogy részletesebben is írjak az "alkotásokról". Mivel ez inkább ebbe a blogba illik, hát indításnak meghívtam ide :)
Nincs olyan lakberendezési bolt, ahol ne tudnék milliókat elkölteni. Egyetlen akadálya van: a pénztárca vastagsága. A választék olyan gazdag, hogy a szerencsétlen emberfia csak kapkodja a fejét jobbra-balra, nézegeti az árakat, és nagyokat sóhajt. Valamelyik nap elgondolkoztam egy áruház "nappalijában", hogy mi lenne a vége annak, ha bármit megvehetnék: valószínűleg egy ugyanilyen szoba. Ízlésesen berendezve, kényelmes, gyönyörű, irigylésreméltó. És akkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a szomszédomnak is lenne elég pénze. Valószínűleg neki is ugyanolyan nappalija lenne, mint az enyém. Ha nem teljesen egyforma, akkor a katalógusban csak egy oldalt kéne lapozni, és onnan köszönne vissza ránk a hasonlóság.
Egy dolog nagyon jó a vékony pénztárcában: ezerszeresen növeli a kreativitást. Így lehetséges az, hogy mindenkinek más, és csak nagyon kevés embernek "katalógusszagú" az otthona.
Veszélye viszont, hogy mindig a legolcsóbbat választjuk, holott egy kis gondolkodással valóban egyedi és bájos otthont teremthetünk.
De hogyan is lehetséges ez? Könnyű azt mondani, hogy légy kreatív, amikor az embernek egyetlen ötlete sincs, és beletörődve szűkös anyagi helyzetébe, szomorúan bámulja a kopár szobáját.
Ne tegyük! Kezdjünk hozzá a csinosítgatáshoz lépésről-lépésre.

1. Régi darabok felújítása
Ez a megoldás a legegyszerűbben kivitelezhető, és a legolcsóbb.
Először is: nézzünk szét magunk körül. Mi az a dolog, ami a legjobban irritál, rontja az összképet, és amit szinte azonnal kidobnánk? Igen, ő lesz az első áldozat. Most azon töprengjünk el, hogy ha nincs pénzünk újra, mit lehetne tenni, hogy együtt tudjunk élni vele, sőt, talán még a lakás dísze is lehetne.
Jópár évvel ezelőtt egy nagyon régi téglaépítésű lakást béreltünk. Nem volt vele semmi gond, frissen volt festve, de valahogy mindig nyomasztott valami. Egy nap rájöttem, mi az: a konvektor. Mindenki el tudja képzelni, nem egy esztétikum. Az a furcsa, barnás szín, ráadásul a rácsai már rozsdásodtak, szörnyű hangulatot adott a szobának, hiába rendeztük be fiatalosan. Lecserélésről szó sem lehetett, hiszen ez csak egy albérlet volt. Míg végül megkérdeztük a tulajt, lefesthetjük-e. Miután beleegyezett, nekiestünk. Régi festék, rozsda le, új festék fel. A rácsok gyönyörű krémszínűek lettek, az oldalai narancssárgák, a teteje pedig csokibarna. Volt rajta egy rozsdás párologtató is, amin hamarosan egy vidám napocska mosolygott. Ha jött hozzánk valaki, senki sem tudta figyelmen kívül hagyni.
Radiátorokra készíthetünk fából rácsos dobozt is, ami eltakarja a szem elől, mégis átengedi a meleget.
A kezdeti sikereken felbuzdulva jöttek sorban a helyiségek. A fürdőszoba öreg, ki tudja hányszor lefestett csöveire tengerkék madzagból hálót fontam, a nehezéket kavicsutánzatok adták, amit só-liszt gyurmából készítettem el.
Tovább nézegettem, mi az, amit nem lehet elviselni. A wc mellett volt egy ajtó, ami az átalakítások során örökre bezáródott, ugyanis a másik oldalának a konyhaszekrény támaszkodott. Ez az ajtó csak úgy állt ott a maga rondaságában. Mindaddig, amíg nem kapott egy kis tengerkék festéket, amit vajszínnel dobtam fel mégpedig úgy, hogy az ecsetet minimális festékkel függőlegesen végighúztam rajta, mintha kicsit kopott lenne. Végül pedig egy kedves mintát festettem rá. Ekkor készült róla a fotó, de valami hiányzott. Egy hét múlva ugrott be a következő ötlet: bepolcoztuk! Ezután apró mécseseknek, üvegcséknek, színes fürdősónak adott helyett. Igazán hangulatos volt.
A régi fehér csempékre matricafestékből készültek halacskák, telis-tele buborékokkal, amit elfedték a csempe hibáit.
Ezután következett a konyha, ahol hatalmas fehér fal nyomasztotta az embert. Ide került egy kiürült kávészacskókból készült dekoráció, a háttere egy fiók alján talált lenvászon, amire kávészemeket, és feliratot hímeztem. Mellé pedig egy kis polc került dísztárgyakkal.
Alatta volt a konyhaasztal, ami még mindig nagyon kopárnak tűnt. Emögé a falra vettünk egy parafa-tekercset, amit felragasztottunk, a tetejét pedig hullámosan vagdostuk meg. Ez nemcsak melegséget adott a helyiségnek, de színes gombostűket szurkáltunk bele, amik recepteket, illetve számunkra kedves fotókat rögzítettek. Ez a parafa olyan ragasztóval volr rögzítve, ami magas hő hatására elengedi a falat, tehát aki le akarja szedni, annak nincs más dolga, csupán átvasalni egyszer.
A fal díszítését ügyesen megoldhatjuk matricákkal, igen bő választékban kereshetjük ki a hozzánk illőt.
A pincéből felhozott ócska asztalra pedig már csak egy nagy terítő hiányzott.
Az ötlettár kifogyhatatlan, és ha más nem jut eszünkbe, a rondának tűnő, egyébként jó állapotban levő tárgyaink lehet csak új ruhára várnak, amihez nem kell hatalmas kreativitás, csak egy doboz festék, és egy ecset.

2. Barkácsolás
Ha több energiát, és egy picivel több pénzt is hajlandóak vagyunk feláldozni a cél érdekében, már kezdhetünk is barkácsolni. Na nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerű, könnyen elkészíthető tárgyakkal sokat spórolhatunk, és egyedivé tehetjük lakásunkat.

raklap-ágy fotó: http://loridanelle.com/diy/diy-toddler-pallet-bed/
kerítés fotó: http://otthonkommando.blog.hu/

Ha nagyon bizonytalanok vagyunk, kezdhetjük egy gyerekbútorral. A gyerekek minden otthon készült dolognak örülnek, és ha pici hiba is csúszik bele, ők nem törekednek a tökéletesre. Már attól tökéletes, hogy apa állította össze.  Ilyen például egy egyszerű fapolc a játékoknak. Nem kell hozzá más, csak pár léc, amit akár méretre is vágnak a barkácsboltban, szeg és kalapács. Aztán jöhet anya a festékkel, és a bolti ár töredékéért meg is van az új szerzemény.
Ha belejöttünk, és tanultunk a hibákból, nehezíthetjük a feladatot, jöhetnek a nagyobb darabok.
Nem kell megijedni, a nagy dolgok nem jelentik, hogy nehezebb őket elkészíteni. Ilyen lehet például egy deszkákból készült előszobafal. Választhatunk öreg, kopott deszkákat, vagy vehetünk újakat attól függően, milyen hangulatot akarunk teremteni. A férjem maradék deszkákból készítette a szüleimnek ezt az akasztós részt, csak fémfogasokra és lakkra kellett költenünk.
Hasonló előszobafalat el tudnék képzelni egy régi ajtóból is, de ugye mindenki azzal dolgozik, ami kéznél van.
Így lett például halászháló a gyerekszoba ajtaján régi dohányzsinegből, tetején parafadugókkal. Ha az ajtófélfát fekete-fehérre festenénk, lehetne fociháló is, és még ki tudja mi minden más.
Egyik nagy kedvencem, a raklapból készíthető bútorok: kiságy, kerítés kiskertbe, tv-állvány, dohányzóasztal, előszobafal, a lista kimeríthetetlen.
A rusztikus stílus kedvelői akár saját konyhabútorukat is megépíthetik bontott téglából. A konyhabútor falait kőművessel felépíthetjük, ha mi nem értünk hozzá, barkácsboltban vehetünk munkalapot, amit ott méretre vágatunk, ezután nem marad más, mint a bepolcozás, ajtókat deszkákból készíteni, amelyekre egységes kovácsoltvas keresztpántokat tudunk venni.

3. Vásárlás
Ha a felújítás nem jöhet szóba, újat pedig nem tudunk csinálni, akkor nem marad más, mint vásárolni.
Használt vagy új bútorokat, kiegészítőket a bolti árnál olcsóbban találhatunk internetes aukciókon. Jobb esetben akár az általunk megunt darabokat el is cserélhetjük, nem beszélve arról, hogy mi is árulhatunk, így talán semmi extra pénzbe nem kerül a lakáscsinosítgatás.

Dekoráció
Ne feledkezzünk meg az apró lakásdekorációs elemekről, amelyek élettel töltik meg a házat. Ezek apróságok csupán, és szinte semmibe se kerülnek. Mint például ezek a kis mécsestartók, amiket üvegfestékkel tettem érdekesebbé, de függönyre csiptethetünk virágosnál kapható pillangókat, virágfüzéreket.



Tehát kedves lakásszépítők, nincs más hátra, mint inspirációt gyűjteni, akár az interneten, akár újságokból, vagy a TeszVeszről, és átgondolni, mivel tehetnénk szebbé lakásunkat. Mégpedig úgy, hogy azt a pénztárcánk a lehető legkönnyebben viselje.Nem kell más hozzá, mint a saját meglévő dolgaink, és a fantáziánk.
Hogy nem lesznek olyanok, mint amiket a katalógusban láttunk? Természetesen nem. Mert ezek a tárgyak egyediek lesznek, és csakis a mieink!

2012. március 13., kedd

Nyitány

Kedves Mindenki!
Még ugyan nem tudom, hogy ki lesz kíváncsi erre a blogra, vagy hogy van-e értelme létrehozni, de házi fúrás-faragás, festegetés, varrogatás eredményeit elkülönítve szeretném közölni a mindennapos blogomtól.
Remélem lesz egy-két hasznos dolog itt, és azt is, hogy időm is lesz rá.
Hát hajrá! :)