Törpös dominó tárolás

Beléptek az életünkbe a törpös dominók.

Semmi bajom velük, állítólag nem bírják a medencézést, de azt, hogy Boti rágja őket, igen, úgyhogy befogom.

Megmondom őszintén, én örülök neki, hogy ezt hozzánk vágják, kicsit lefoglalja a gyerekeket a csörgésével, azzal, hogy 1 évesen a dobálást lehet gyakorolni radiátor, ágy, asztal, tv mögé.

Nem várok tőlük nagy élettartamot, csak annyit, amíg megunják. Ezek ezért vannak.

Valamelyik nap apjuk vett hozzá egy kis tarisznyát.

Még jobban megörültem, végre van hol tárolni a dominókat, és nem nekem kell dobozkákat beáldoznom.

Na ezen a kis szütyőn jól felhúztam magam. Oké, csak 100ft volt, vagy 200, mittomén, de kb 2 órát élt, és kivételesen tényleg rendeltetés szerűen használták a gyerkőcök, nem tépték, szépen belepakoltak...aztán persze ki.

Szóval ez lett a szütyővel, és persze szakadt is volna tovább, ha azonnal ki nem vonom a forgalomból.

Nincs mese, szütyőt kell varrni....

Molinóból kiszabtam egy szélességre hasonló méretet, amúgy mélyebbre csináltam, mert dominó az van dögivel. (egyszerű téglalap levarrva a szélei, a kettéhajtott résznél lesz a szütyő alja)
Kivágtam a szétszakadt gyűjtőről a képet...persze foszlott ez is, mint az őrület, ezért kicsit elolvasztgattam a széleit egy mécses lángjánál, majd hozzávarrtam az új anyaghoz.

A két végét visszahajtottam, levarrtam. Oldalait összevarrtam, természetesen az én logómmal :)

Aztán belefűztem a két madzagot, amit az eredetiből szedtem ki, és kész! :)

Ez tuti tovább bírja a kiképzést ;)

Katonai láda

Olcsón hozzájutottam pár katonai ládához.
Egy kis sár, egy kis lószar, hozzá az illat, kezdjünk hát vele valamit :)
"Feltárási állapotok":

 

Egy kis csiszolgatás, aztán festegetés. Egyszerűen hangzik...de amennyi szálka egy ilyen ládából kiáll, hát felér egy agyvérzéssel. Persze nem akartam iszonyat simára, csak éppen annyira, hogy ne szúrja az ember kezét, ha megemeli.
Nem bírtam kivárni, hogy mindenhol lecsiszoljam, muszáj volt a tetejét rögtön csiszolás után picit megfestenem, hogy erőt kapjak a többihez.
Ja, és mostam, mostam és mostam, az udvaron slaggal, jó sokszor, mire teljesen tiszta lett.

Belül lila lett, egy réteg elég volt, kívül viszont 2-3 rétegben kellett festeni.

 A tetejét csak "csiszatoltam" az ecsettel. Belemártottam épphogy a végét a festékbe, aztán még újságpapíron letöröltem, aztán kenegettem. Talán ez a száraz ecset technika... :D

És még egy régi magyar motívum a közepére:

 

Íme egészben:

És az összehasonlítás:

7 név egy évszám....egy párna

7 név kellene egy párnára, meg egy évszám.
Szülinapra kell. Ünnepelt, éveinek száma, és 6 barátnő.
Aztaaaa.....hogy fog ez kinézni???
Nulla ötlet :S
1-2 órán belül a "megrendelők" is belátták, hogy ez így sok(k), és maradjon csak egy név, egy számmal. Az ünnepelt neve.
Oké, de addigra már megtaláltam a megoldást, marad a 7 név.  :)

Ilyen is van...:S

Eljártam néha az itteni babaklubba. Megismerkedtem egy nagyon aranyos lánnyal, és sokat beszélgettünk.

Nagyon nehezen élnek meg, van egy picijük, albérletben tengődnek. Angliába készültek, átnéztem a hirdetéseket, megosztottam a tapasztalataimat, hogy figyelmeztessem őket az átverésekre.

A fb-on bejelölt ismerősnek.

Egyszer észrevette ezt az oldalamat, és áradozott, hogy milyen szép párnák vannak stb.

Átnézett mindent, és úgy döntött, hogy nagyon szeretne a kisfiának egy párnát meg egy kis takarót, és maguknak egy szív-füzért.

Nagy örömmel csináltam nekik, és mivel tudom, hogy nincsenek könnyű helyzetben, engedtem is az árból kérés nélkül.

Közben, ahogy elkészültem valamivel, már küldtem is a fotót, és izgultam, tetszik-e. A takarónál megbeszéltük, hogy ne simán szegjem, hanem tegyek rá még szegőt is.

Igyekeztem, ahogy tudtam, pont hó vége volt. Írta, hogy következő héten jön a fizu, de megkaphatná-e most, mert nem tud várni, annyira izgatott, és már használná a kisfia.

Én rábólintottam, hisz ismerjük egymást. Megkértem a férjemet, hogy munkába menet vigye már el nekik házhoz (12 km-re laknak tőlünk). Az uram elvitte, és mondta, hogy nagyon örült a lány.

Aztán írt is, hogy nagyon tetszik a kisfiának, már birtokba is vette, és ő is boldog, mert a B-ban dupla ennyiért venne takarót.

Örültem nagyon, mint mindig, ha valaki értékeli a munkámat.

Aztán vártam a jövő hetet. Nem jött a pénz. És azután se.

Néha írtam, jöttek a kifogások.

3 hónap telt el, és most már kinyomott az ismerősei közül, a telefont nem veszi fel, az ajtót nem nyitja ki.

Először nagyon dühös lettem, és úgy gondoltam, ezt nem hagyom annyiban....ha így átvágtak, hát neki is legyen pár kellemetlen napja.

Most délutánra lenyugodtam.

Igen, marha szar, hogy én lelkesedéssel csináltam, és így kihasználtak, buktam az anyagdíjat, házhoz vittem neki, erre ezt kapom.

Nyomorult érzés. 

Nekünk sincs saját lakásunk, mi is kínlódunk, nem beszélve arról, hogy az 1 éves kisfiunk szívműtéte után varrtam neki ezeket a dolgokat, nekünk is kellett volna a pénz

De nem akarok több időt pazarolni rá, nem teszem közzé a nevét, ha ő így tud élni, hogy másokat kihasznál, hát tegye. És legyen boldog a babacuccokkal, amibe még a gyerek nevét is én hímeztem neki.