Férjuram megboldogult legénykorából volt egy kispárnánk.
Ez mára...hm...nem kilyukadt, nem megsemmisült, egyszerűen...szétfoszlott.
Nem is mára, hanem hónapokkal ezelőtt már bekövetkezett a vég.
Ekkor kért meg, hogy varrjak egy huzatot a kispárnára, ami az alvásának elengedhetetlen kelléke.
Hát eddig húztam, időm se volt, tegnap gyorsan "összedobtam". Egy nagyon egyszerű kis huzatot varrtam, semmi extra.
És igen. Nem bírtam magammal, hozzámértem egy kis csipkét, és nagy vacilálásomban megkérdeztem ifjabbik Ákosomat, hogy tegyem-e rá. Ő egyértelműen bólintott. És milyen igaza volt :)
Az eredmény láttán elkezdtem reménykedni, hogy nem kell majd az uramnak, és lenyúlhatom.
Tévedtem.
Csinálhatok egy szettet....
