Ezt a bejegyzést a másik blogomból másolom át, ami tulajdonképpen megadta a kezdő lökést, hogy részletesebben is írjak az "alkotásokról". Mivel ez inkább ebbe a blogba illik, hát indításnak meghívtam ide :)
Nincs olyan lakberendezési bolt, ahol ne tudnék milliókat elkölteni. Egyetlen akadálya van: a pénztárca vastagsága. A választék olyan gazdag, hogy a szerencsétlen emberfia csak kapkodja a fejét jobbra-balra, nézegeti az árakat, és nagyokat sóhajt. Valamelyik nap elgondolkoztam egy áruház "nappalijában", hogy mi lenne a vége annak, ha bármit megvehetnék: valószínűleg egy ugyanilyen szoba. Ízlésesen berendezve, kényelmes, gyönyörű, irigylésreméltó. És akkor eszembe jutott, hogy mi lenne, ha a szomszédomnak is lenne elég pénze. Valószínűleg neki is ugyanolyan nappalija lenne, mint az enyém. Ha nem teljesen egyforma, akkor a katalógusban csak egy oldalt kéne lapozni, és onnan köszönne vissza ránk a hasonlóság.
Egy dolog nagyon jó a vékony pénztárcában: ezerszeresen növeli a kreativitást. Így lehetséges az, hogy mindenkinek más, és csak nagyon kevés embernek "katalógusszagú" az otthona.
Veszélye viszont, hogy mindig a legolcsóbbat választjuk, holott egy kis gondolkodással valóban egyedi és bájos otthont teremthetünk.
De hogyan is lehetséges ez? Könnyű azt mondani, hogy légy kreatív, amikor az embernek egyetlen ötlete sincs, és beletörődve szűkös anyagi helyzetébe, szomorúan bámulja a kopár szobáját.
Ne tegyük! Kezdjünk hozzá a csinosítgatáshoz lépésről-lépésre.
1. Régi darabok felújítása
Ez a megoldás a legegyszerűbben kivitelezhető, és a legolcsóbb.
Először is: nézzünk szét magunk körül. Mi az a dolog, ami a legjobban irritál, rontja az összképet, és amit szinte azonnal kidobnánk? Igen, ő lesz az első áldozat. Most azon töprengjünk el, hogy ha nincs pénzünk újra, mit lehetne tenni, hogy együtt tudjunk élni vele, sőt, talán még a lakás dísze is lehetne.
Jópár évvel ezelőtt egy nagyon régi téglaépítésű lakást béreltünk. Nem volt vele semmi gond, frissen volt festve, de valahogy mindig nyomasztott valami. Egy nap rájöttem, mi az: a konvektor. Mindenki el tudja képzelni, nem egy esztétikum. Az a furcsa, barnás szín, ráadásul a rácsai már rozsdásodtak, szörnyű hangulatot adott a szobának, hiába rendeztük be fiatalosan. Lecserélésről szó sem lehetett, hiszen ez csak egy albérlet volt. Míg végül megkérdeztük a tulajt, lefesthetjük-e. Miután beleegyezett, nekiestünk. Régi festék, rozsda le, új festék fel. A rácsok gyönyörű krémszínűek lettek, az oldalai narancssárgák, a teteje pedig csokibarna. Volt rajta egy rozsdás párologtató is, amin hamarosan egy vidám napocska mosolygott. Ha jött hozzánk valaki, senki sem tudta figyelmen kívül hagyni.
Radiátorokra készíthetünk fából rácsos dobozt is, ami eltakarja a szem elől, mégis átengedi a meleget.
A kezdeti sikereken felbuzdulva jöttek sorban a helyiségek. A fürdőszoba öreg, ki tudja hányszor lefestett csöveire tengerkék madzagból hálót fontam, a nehezéket kavicsutánzatok adták, amit só-liszt gyurmából készítettem el.
Tovább nézegettem, mi az, amit nem lehet elviselni. A wc mellett volt egy ajtó, ami az átalakítások során örökre bezáródott, ugyanis a másik oldalának a konyhaszekrény támaszkodott. Ez az ajtó csak úgy állt ott a maga rondaságában. Mindaddig, amíg nem kapott egy kis tengerkék festéket, amit vajszínnel dobtam fel mégpedig úgy, hogy az ecsetet minimális festékkel függőlegesen végighúztam rajta, mintha kicsit kopott lenne. Végül pedig egy kedves mintát festettem rá. Ekkor készült róla a fotó, de valami hiányzott. Egy hét múlva ugrott be a következő ötlet: bepolcoztuk! Ezután apró mécseseknek, üvegcséknek, színes fürdősónak adott helyett. Igazán hangulatos volt.
A régi fehér csempékre matricafestékből készültek halacskák, telis-tele buborékokkal, amit elfedték a csempe hibáit.
Ezután következett a konyha, ahol hatalmas fehér fal nyomasztotta az embert. Ide került egy kiürült kávészacskókból készült dekoráció, a háttere egy fiók alján talált lenvászon, amire kávészemeket, és feliratot hímeztem. Mellé pedig egy kis polc került dísztárgyakkal.
Alatta volt a konyhaasztal, ami még mindig nagyon kopárnak tűnt. Emögé a falra vettünk egy parafa-tekercset, amit felragasztottunk, a tetejét pedig hullámosan vagdostuk meg. Ez nemcsak melegséget adott a helyiségnek, de színes gombostűket szurkáltunk bele, amik recepteket, illetve számunkra kedves fotókat rögzítettek. Ez a parafa olyan ragasztóval volr rögzítve, ami magas hő hatására elengedi a falat, tehát aki le akarja szedni, annak nincs más dolga, csupán átvasalni egyszer.
A fal díszítését ügyesen megoldhatjuk matricákkal, igen bő választékban kereshetjük ki a hozzánk illőt.
A pincéből felhozott ócska asztalra pedig már csak egy nagy terítő hiányzott.
Az ötlettár kifogyhatatlan, és ha más nem jut eszünkbe, a rondának tűnő, egyébként jó állapotban levő tárgyaink lehet csak új ruhára várnak, amihez nem kell hatalmas kreativitás, csak egy doboz festék, és egy ecset.
2. Barkácsolás
Ha több energiát, és egy picivel több pénzt is hajlandóak vagyunk feláldozni a cél érdekében, már kezdhetünk is barkácsolni. Na nem kell nagy dolgokra gondolni, egyszerű, könnyen elkészíthető tárgyakkal sokat spórolhatunk, és egyedivé tehetjük lakásunkat.
Ha nagyon bizonytalanok vagyunk, kezdhetjük egy gyerekbútorral. A gyerekek minden otthon készült dolognak örülnek, és ha pici hiba is csúszik bele, ők nem törekednek a tökéletesre. Már attól tökéletes, hogy apa állította össze. Ilyen például egy egyszerű fapolc a játékoknak. Nem kell hozzá más, csak pár léc, amit akár méretre is vágnak a barkácsboltban, szeg és kalapács. Aztán jöhet anya a festékkel, és a bolti ár töredékéért meg is van az új szerzemény.
Ha belejöttünk, és tanultunk a hibákból, nehezíthetjük a feladatot, jöhetnek a nagyobb darabok.
Nem kell megijedni, a nagy dolgok nem jelentik, hogy nehezebb őket elkészíteni. Ilyen lehet például egy deszkákból készült előszobafal. Választhatunk öreg, kopott deszkákat, vagy vehetünk újakat attól függően, milyen hangulatot akarunk teremteni. A férjem maradék deszkákból készítette a szüleimnek ezt az akasztós részt, csak fémfogasokra és lakkra kellett költenünk.
Hasonló előszobafalat el tudnék képzelni egy régi ajtóból is, de ugye mindenki azzal dolgozik, ami kéznél van.
Így lett például halászháló a gyerekszoba ajtaján régi dohányzsinegből, tetején parafadugókkal. Ha az ajtófélfát fekete-fehérre festenénk, lehetne fociháló is, és még ki tudja mi minden más.
Egyik nagy kedvencem, a raklapból készíthető bútorok: kiságy, kerítés kiskertbe, tv-állvány, dohányzóasztal, előszobafal, a lista kimeríthetetlen.
A rusztikus stílus kedvelői akár saját konyhabútorukat is megépíthetik bontott téglából. A konyhabútor falait kőművessel felépíthetjük, ha mi nem értünk hozzá, barkácsboltban vehetünk munkalapot, amit ott méretre vágatunk, ezután nem marad más, mint a bepolcozás, ajtókat deszkákból készíteni, amelyekre egységes kovácsoltvas keresztpántokat tudunk venni.
3. Vásárlás
Ha a felújítás nem jöhet szóba, újat pedig nem tudunk csinálni, akkor nem marad más, mint vásárolni.
Használt vagy új bútorokat, kiegészítőket a bolti árnál olcsóbban találhatunk internetes aukciókon. Jobb esetben akár az általunk megunt darabokat el is cserélhetjük, nem beszélve arról, hogy mi is árulhatunk, így talán semmi extra pénzbe nem kerül a lakáscsinosítgatás.
Dekoráció
Ne feledkezzünk meg az apró lakásdekorációs elemekről, amelyek élettel töltik meg a házat. Ezek apróságok csupán, és szinte semmibe se kerülnek. Mint például ezek a kis mécsestartók, amiket üvegfestékkel tettem érdekesebbé, de függönyre csiptethetünk virágosnál kapható pillangókat, virágfüzéreket.
Tehát kedves lakásszépítők, nincs más hátra, mint inspirációt gyűjteni, akár az interneten, akár újságokból, vagy a TeszVeszről, és átgondolni, mivel tehetnénk szebbé lakásunkat. Mégpedig úgy, hogy azt a pénztárcánk a lehető legkönnyebben viselje.Nem kell más hozzá, mint a saját meglévő dolgaink, és a fantáziánk.
Hogy nem lesznek olyanok, mint amiket a katalógusban láttunk? Természetesen nem. Mert ezek a tárgyak egyediek lesznek, és csakis a mieink!
